Hortobágyi kalandor

Lovas Evelin
Nyomtatóbarát változat

A vidéki kaland keretein belül  Vrancsik András tanyájára kaptam meghívást.  A 3 órás vonatút után egy  vadregényes hortobágyi látkép fogadott. András tanyája Balmazújváros mellett a Hortobágyi Nemzeti Park  peremén helyezkedik el.  Ahogy  megérkeztem András rögtön bedobott a „mélyvízbe” megmutatott minden a tanyához és az ő gazdálkodási  tevékenységéhez kapcsolódó dolgot és épületet nekem.  Gyapjútárolótól , nádfeldolgozóig a traktorhoz tartozó függelékeken át mindent. Nem volt semmi más dolgom csak magamba szívni a tudást  A juhászat felé félúton megálltunk megnézni András földjeit melyen gazdálkodik. Sajnos a belvízhelyzettel való szélmalomharcot testközelből is megtapasztalhattam. Megdöbbenve láttam , hogy ami a televízióban kisebb „pocsolyafoltnak” tűnik az a valóságban a bokáig süppedő dagonyát és kihaló búzát , lucernát jelent.. Ezt követően érkeztem meg a juhászatba. Pista Bácsi a juhász és a veje József fogadott, ők gondozták az állatokat nap mint nap. Körbevezettek a tanyán és felkészítettek a másnapi feladatokra.  A 4 nap alatt míg lent voltam a Hortobágyon gyakorlatilag az ellésen kívül minden a birkákkal kapcsolatos dologból ízelítőt kaptam és kivettem a részem. Pista bácsi megmutatta a körmözés praktikáit és én mint újdonsült felcser ápoltam és oltottam az állatokat a pedikűr után. Bárány óvodában és iskolában is felvigyáztam az apróságokra   Egy szomszéd tanyára elvittek birkát fejni ,amibe a tehenek fejése után egész könnyen belerázódtam. Bárányszállítás közben András jóvoltából olyan helyeken haladtunk végig ahol láthattam a talaj egyenletes változását ,ahogy a hajdúság és nyírség találkozik és megfigyelhettem a különböző talajtípusokon termesztett növények változatosságát egymásba áthajlását . Jó volt látni ,hogy amit az egyetemen száraz tankönyvből próbálnak a fejünkbe sulykolni az a valóságban hogy is fest. Láthattam hogyan dolgozik egy ízig vérig terelőnek született juhászkutya   A szomszéd tanyán lakik a nemzeti park gondnoka , Pista bácsival ha ráértünk átnéztünk esténként a Zetorral  beszélgetni, megnézni az állatokat. A Hortobágy jellegzetes állataival volt tele ez a tanya is rackától a szürke marháig .  Első kézből hallhattam a hortobágyi juhász történeteket, sokat megtudtam arról is hogy a nemzeti park és a gazdák hogyan működnek együtt vagy miben nem tudnak kiegyezni, és ez volt számomra az egyik legnagyobb tanulság ,melyet a környezetgazdálkodási agrármérnök pályám során kamatoztatni tudok . Fontos mind a két fél meghallgatása ahhoz  ,hogy egy fejlődőképes gazdaságot tudjon az ember létrehozni  vagy  fenntartani , a Hortobágyon az évszázadokon át tartó nagy létszámú állatállományok legeltetése eredményezte, hogy a táj ezt a képet elnyerje és ehhez a tájképhez szikes ,be nem fásodó legeltetett gyepekhez kapcsolódó endemikus ,védett növények és állatok megjelenjenek . Tehát ahhoz, hogy a természetvédelmi értékeink megmaradjanak engedni kell érvényesülni az agrár szektort , amit a Hortobágyon  Andrásék úgy oldanak meg hogy a nemzeti parktól bérelnek területeket legeltetés céljából. Csodálatos 4 napot töltöttem el a András tanyáján igazi nyugalom szigete az  a hely , alig várom a következő alkalmat , hogy mehessek és Pista bácsitól újabb birkafortélyokat tanuljak 
Lovas Evelin
környezetgazdálkodási agrármérnök, Szent István Egyetem

Nyomtatóbarát változat