Másodszor is paprika!

Szlatényi Dóra
Nyomtatóbarát változat

Második látogatásomra a Szentesi paprika telepére közvetlenül pünkösd után tudtunk sort keríteni Bakó Dániellel, fiatal gazdával. Majdnem 3 hónap telt el mióta ott jártam és ez idő alatt sok minden meg is változott.
Máris a legelején, reggel, a februári fél hat helyett fél ötre jött értem Dániel a szállásom kapujába és indultunk felvenni az alkalmazottakat. Három fiú szállt be különböző pontjain a városnak és mentünk ki a „Nagy-hegyre”, a hideg fóliasátrakhoz.
Múlt alkalommal itt épphogy megálltunk, hogy körbe nézzek kicsit az itteni eligazítás után. Februárban még az alapokat csinálták az alkalmazottak, így később alig hittem a szememnek, mikor megláttam a gyorsan fejlődő egészséges növényeket. Ahogy azt az első blogomban is említettem, itt is talaj nélküli termesztés folyik, de a nagy teleppel ellentétben – ahol a szervetlen kőgyapottal dolgoznak -, itt a szerves kókuszrost a termesztőközeg.
Itt a DUNA-R Kft., egy magyar, a paprikanemesítéssel kiemelten foglalkozó kertészet egyik fajtáját, a Kapitány van termesztésben. Ez a kápia paprika hibrid rezisztens a Tm2 típusú dohány mozaik és a paradicsom bronzfoltosság (TSWV) vírusokkal szemben. Egy folyton növő, kiemelkedő stressz tűrésű növény, melynek termése zöldből pirosba ér – én most zöldben láthattam a fejlődő paprikákat. Reményeim szerint legközelebb ezek első szedésére lesz alkalmam visszalátogatni.
A növények szemléje után Dániel megmutatta az itteni öntöző rendszert működtető gépeket. Ezek jóval egyszerűbbek a – már az első bejegyzésemkor bemutatott – nagy telepi rendszernél, de ettől függetlenül szerepének kiválóan eleget tesz.
Miután az alkalmazottakat eligazította Dániel, átmentünk a nagy telepre.
Az itteni klasszikus TV paprika állomány 6 fólia sátorba és 1 nagy blokkba van szétosztva. Ezek már fűtött környezetben töltik a telet, így itt szinte egész éves a tenyészidőszak, ami a hideg sátrakban, a Nagy-hegyen csak 6 hónap körüli.
A blokkban, a februárban csak térdig érő kis növények májusra a fejem fölé nőtt tekintélyes sárga és zöld dzsungellé változtak. Szerencséjükre elkerülték őket a kártevők és kórokozók az utóbbi időben.
A sátrakban helyenként sajnos más volt a helyzet, amit saját szememmel láttam, mikor beálltam paprikát szedni Jutka és öt másik alkalmazott mellé. A közelmúlt kényszer helyzetei a gazdálkodásban azzal jártak, hogy bizonyos ideig nem volt lehetőség növényvédelem folytatására. Ekkor lisztecskék, azaz üvegházi molytetvek (trialeurodes vaporariorum) kerültek a rendszerbe és, reagálás híján, terjedtek el. Ezek az 1-2 mm-es, lepkeszerű állatok kifejlett állapotban fehér színűek. Méretük miatt szabad szemmel alig láthatóak. A levelek fonáki oldalán alkotnak telepeket, szívogatják azok nedveit és mézharmatot termelnek, amitől a növény felülete ragacsossá válik. Ez az édes, hangyák és méhek által is kedvelt anyag szénhidrátokkal telített. Kiváló táptalaj egy olyan másodlagos fertőző gombának, mint a korompenész. Ez, igaz nem támadja közvetlenül a növényt, hiszen a mézharmaton telepszik meg, a növény levelének csak felületét borítja be fekete telepei a szövetit nem támadja, ha van lehetősége elterjedni. Ennek eredménye azonban, hogy azt a tápanyagot, amit a tetvek elvesznek a növénytől egy másik szervezet arra használja, hogy magának helyet biztosítson, az asszimiláló felületét is csökkenti, ezzel tovább rontva a növény lehetőségeit és egészségi állapotát.
Az egészséges és penészes termést természetesen külön kellett leszedni és a fertőzött bogyók sajnos kárba vesztek.
Később újra láttam a műtrágya bekeverését, amiből valamelyest többet értettem, hiszen ebben a félévben az egyetemi képzés egy tantárgyában már érintettük a különböző makro- és mikroelemek szerepét a növények életében.
Ezt követően Dániel átmosta az itteni öntöző rendszer kezdő pontjának gépeit. A telepen mikro-öntözést folytatnak felszínalatti vízzel. Fel lett rá hívva figyelmem, miért fontos pont, hogy az öntöző víz a felszín alól jön. Fontos, hogy ezek a vizek nem érintkeztek a levegővel, így az abban lebegő mikrobák különböző szaporító képletei nem kerülhettek a folyadékba és a rendszer tartályait nem szennyezik el organikus telepek. Egy nem sokkal későbbi szakaszán azonban a rendszernek már jellemző az időszakos algásodás, ami eldugítja az apró csöveket. Ezért időnként szét kell bontani a gépeket és nagy nyomású vízsugárral le kell róluk mosni a megtelepedett szervezeteket.
A csepegtetőöntözés alkalmazásával nagy termésátlagok érthetők el kis víz mennyiség felhasználásával, de ez csak felszínalatti víz használatával lehetséges.
Ezt követően visszamentem segíteni a paprikaszedésben.

Várom a következő alkalom által tartogatott változások felfedezését.

Nyomtatóbarát változat