Paprikás első kaland

Nyomtatóbarát változat

Február 23-án, egy hétfői napon első alkalommal volt szerencsém betekintést nyerni a több generációs Bakó-kertészet napi tevékenységeibe. A különleges,  termálvízre alapozott növényházi zöldséghajtatás egy napjába Bakó Dániel mellett. A nap túlnyomó részét a Szentest és Kunszentmártont összekötő 45-ös útról, a Halastónál lekanyarodva elérhető Szentlászlói Fóliás Kertészetben töltöttük, ahol a gazdaság telephelye található.

Reggel a gazdaságba érkezés előtt az első feladat az alkalmazottak eligazítása a napra és eljuttatásuk a különböző munkaterületekre. Így vethettem egy pillantást a kertészet két messzebb elhelyezkedő fólia sátrára, ahol önállóan dolgoztak hárman a munkaidő végéig. Ezekben a fűtetlen sátrakban korábban salátatermesztés folyt biológiai növényvédelemmel, azonban az utóbbi idők kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyai és a faj érzékenységének következtében kénytelen volt megszületni a döntés, mi szerint átalakítják azokat is paprika termesztésére. Itt, a szentlászlói fólia sátrakkal ellentétben, fűtetlenek maradnak a sátrak. Ezért a szervetlen kőgyapotot mellőzve, a szerves kókuszt fogják használni, valamelyest melegen tartva a növény gyökerét.
Eztán átmentünk a már említett telephelyre, ahol 4 csomag paprika vetőmagot leadtunk a fólia kertészet komplexumának a 45-ös úttól távolabbi részére eső palántázóba kezdeti hajtatásra. Ebben az 5 méter magas üvegházban számtalan, sokféle fejlődési szakaszban lévő palánták végeláthatatlan darabjai sorakoztak, leginkább 10x10 centis kőgyapot blokkjaikban egyenként.
Később a telepen az ügyvezető bemutatta kertészetük saját termálkútját. Az 1450 méteres mélységű, jelenleg is pozitív kút olyan költségeket vált ki a kertészet számára, mint a gáz vagy más kertészetektől vásárolt víz, melyek a sátrak fűtéséhez egyébként nélkülözhetetlenek lennének.
A csupán néhány éves berendezés részben pályázati hozzájárulással épült, hatalmas beruházás – mely hosszútávon megtérül.
A szerkezet a mélyebb rétegek felől a földfelszín felé haladva csökkenő nyomásnak megfelelően sekélyülő rétegekben egyre tágabb térfogatú, az alapvető működési üzemmódban percenként 600 liter 65 fokos vizet hoz a felszínre. Ekkora mennyiségű vízre a kertészetnek azonban túlnyomó részben nincs szüksége, ezért a víz mennyisége csökkenthető, ennek a vezérlése automatikus egy beépített számítógép segítségével, ami a tartály telítettségétől függően működik. Ennek alapján az úgynevezett „búvár” üzemmódtól, ami percenként 1200 m3-t hoz felszínre, egészen a zárt módig el lehet menni, amikor épp csak annyi vizet enged a gép a felszínre törni, hogy a nyomásirány fennmaradjon.
Miután a kút a felszínre hozta a termálvizet, az keresztülmegy egy 3 szakaszos szűrőberendezésen. Először a centrifugához hasonló homokleválasztóba kerül a víz, majd a zeolitos-vastalanítóba. Utána jön az úgynevezett 5mikronos szűrő, ami minden szennyeződést eltávolít, ami nagyobb, mint 5µm. Utoljára a fordított ozmózis elvén működő tisztító az összes oldott ásványi anyagot kiszűri a vízből. A módszerrel majdnem desztillált, tiszta öntözővíz nyerhető. Az „üres” vízhez szükséges műtrágyát adni, aminek a kikeverését a nap folyamán később végig is nézhettem.
Még fél 10 előtt átsétáltunk a telep egy oldalán elhelyezkedő „blokkba”, ahol egy nagy légtérben nő megannyi szentesi-paprika. Itt figyelemmel kísérhettem néhány, a paprikatermesztésre szakosodott gazda eszmecseréjét módszereikről, meggyőződéseikről, az együttműködés módszeréről való gondolataikról.
A blokkot elhagyva becsatlakoztam az év legelső paprika szedésébe a kertészetben az egyik alkalmazott, Jutka oldalán a különálló, fűtött fólia sátrakban, az előbb említett építmények szomszédjában. Itt olyan praktikus – az eddigi rövid egyetemi tanulmányaim alatt nem oktatott – információkhoz jutottam a gyakorlat alatt, melyek bármilyen növénytermesztési kultúrában hasznosakká válhatnak számomra a későbbiekben. Ezek közül néhány például, hogy ha a legtöbb körülmény ideális, de kevesebb a napfény és alacsonyabb a hő a növény által preferáltnál, akkor könnyen létrejöhetnek kis kinövések az érett paprika testén – ártalmatlan képződmények, épp csak nem szépek a legtöbb szemnek -, de maga termés is válhat kistermetűvé. Rosszabb esetben az is előfordulhat, hogy magot sem hoz a termés.
Maga a szedés ládákba történik, amik a sorokon végigfutó vegetatív fűtőcsöveket másodlagosan sínként hasznosító kerekes kocsikon könnyedén mozgathatóak. Első alkalommal sajátítottam el a paprika leszedésének teknikáját, miszerint míg a termés kocsányának proximalis végén egy kézzel ellen tartok, addig a másikkal a disztalis végen lepattintom azt. A visszajelzések alapján azt is sikerült egészen megéreznem az útmutatás alapján, hogy melyik termés az igazán érett. Olyan jelzők alapján, mint például „testes”, „kemény”, „nem ráncos”, „nem fehér”, „fényes”, „vállas” és azzal a gondolattal, hogy többségében a szártőhöz közelebb eső darabok az érettek.
A növényeket talaj helyett kőgyapotban növesztik, ezzel számos veszélyeztető tényezőt kiküszöbölve.
A kertészetben biológiai növényvédelemmel dolgoznak, azaz garantált a vegyszermentesség, bio-minőségű élelmiszer előállítása – minősítés nélkül, a fűtött körülmények miatt. Ottlétem alatt a ragadozó rovarok, melyek a növényvédelmet ellátják, még nem voltak kitelepítve. Körülbelül két hét múlva hozzák azokat a kertészetbe. Remélem következő látogatásomkor már megtekinthetem őket.
A szedés befejezve az ügyvezető átvezetett egy szomszédos fólia sátorba, ahol kísérleti fajták nevelése folyik. A különböző fajták más-más színű támasztóhuzalokra vannak felcsavarva és mind rendelkezik egy számmal. Ezek egy részét másnap leszedték és a termés alapján analóg információkat gyűjtöttek a kertésztben – erről később.
Eztán visszatértünk a telepi épületbe, ahol Bakó Dániel elvégezte a műtrágyakeverést. Közvetlenül a törzsoldat kikeverését végezte, amiből erőteljes hígítás után lesz a növények által felvett tápoldat. Két tartályba két valamelyest különböző receptúra alapján kimért oldat készült, hogy a magas sűrűségben jelenlévő ásványi anyagok ne csapják ki egymást. A kicsapódás hígítás után már nem jelent gondot, a növényekhez a két oldat már keverve jut el.
A két törzsoldatról menthetetlenül az keringett a gondolataimban, hogy olyanok, mint a fehér és a vörös bor, színük miatt, amiket később fröccs formájában kapnak a szomjas növények.
Ezek kikeverése közben a kertészet dolgozói már hozzáláttak a telephelyre behozott paprikák szortírozásához, amibe én is bekapcsolódhattam. A válogatásnak 4 fő szakasza van. Könnyíti a válogatógép a munkát, de az emberi rálátás nélkülözhetetlen. Az első lépésben a paprika szín és forma alapján kerül válogatásra és így vagy a „lecsónak” megy a legközelebbi dobozba vagy bekerül a válogatás következő szakaszába, ahol a gép tovább mozgatja a termést és közben sorba rendezik a dolgozók, tovább válogatva, ha szükséges. A 3. szakaszban a paprika bekerül két szíj közé, amik a 2. szakasztól távolodva egymástól is lassan távolodnak, ezzel lazítva a paprikán a fogásukat, ami a megfelelő mérettartományban kiesik a kettő közül, az alatta lévő ládába. Itt a negyedik szakaszban már csak ha az ott álló úgy gondolja, hogy nem feltétlenül a megfelelő mérttartományba esett a termék, utólagosan ellenőrizheti és korrigálhatja annak válogatását.
Ha egy láda a szíjak alatt tele lett, azt lemérték és a mérettartomány szerinti raklapra tették, ahol felcímkézték. Mikor a raklap is tele lett biztonsági okokból körbe fóliázták és feltették az utánfutó kocsira.
A teljesen átválogatott árut beszállítottuk a TÉSZ-hez, ahol a kertészet kapott egy beszállítási igazolást.
Ez után már csak az alkalmazottak hazaszállítása volt az aznapi feladat.

Később a nap folyamán Bakó Dániel egy munkatársa körbe vitt és bemutatott nekem egy másik gazdaságot. Itt számomra elképesztő technológiákkal állhattam szemtől szembe. Ezek közül a legdominánsabb egy 5,5 méter magas, 2 hektáros modern üvegház volt a számomra, ahol paradicsomot termesztenek az év 11 hónapjában és ez alatt 1 millió kg termést várnak onnan. Belépéskor kezünket és cipőnk talpát fertőtlenítenünk kellett és steril fedő réteget húzni rá, ruhánk felé pedig köpenyt vettünk a paradicsom érzékenysége miatt egyes betegségekre.
A paradicsomház elhagyása után a számomra barátságosabb erős paprika üvegházait látogattuk meg, ahol két érdekes dologgal is találkozhattam.
Az egyik ilyen a telepített méhek jelenléte az üvegházban. A másik, hogy néhány soronként betegségek preindikátora ként egy-egy paradicsom vagy padlizsán növény volt telepítve. Ezek a növények bizonyos betegségekre fogékonyabbak a paprikánál, hamarabb láthatóak lesznek rajtuk a kórokozó vagy kártevő tünetei, mint magán a termesztett növényen.

Másnap, kedden a rendszeres reggeli eligazítások és műszerellenőrzések után a telepi fűtött fóliasátrakban végzett öntözési víz EC, hőmérséklet és mennyiség mérését figyelhettem meg.
Ezt egy hő és EC-mérő eszközzel végezték, amit az összegyűjtött öntözési vízbe helyezve
az kijelezte azok értékeit.
Bakó Dániel elmondta, hogy miután végeztek az első szedéssel a sátrakban, 1° fokot emelnek majd a hőmérsékleten, nagyfokú növekedést előidézve a paprikanövényekben.
Aznap is töltöttem időt a gazdaság megtekintésével, aminek egy részét hétfőn megnézhettem.
Ez alkalommal a szomszédos településre mentünk át, ahol a korábban említett gazdaság székhelye van. Itt is van egy ámulatba-ejtő paradicsomházuk és mellé egy ugyanolyan nagy és jól felszerelt palántázó-ház. A palántázóban egy épp működő üvegházi termesztésre szakosított vetőgépet láthattam. Ez a belerakott földet kis blokkokba rendezte, és egységenként egy-egy magvat ültetett – amit utólag korrigáltak, ha szükséges volt. Következő lépésként lefedte a magokat és szilárd ásványi tápanyaggal megszórta a tetejét. Végül egy kis dobozban az első pár hét növekedésére készen állva jöttek ki a kis egységek.
Láthattam itt is a területre jellemző termál kutakat.
Következő utunk a gazdaság marhatelepére vezetett. Itt modern körülmények közt tartott és gondjukat viselt szarvasmarhákat tartanak, melyek közül körülbelül 600 épp laktációs szakaszban lévő és körülbelül 600 növekedésben lévő tehenet tartanak egy időben.
A halszálkás állású fejőház is újszerű a telepen.

A nap végéhez közeledve visszavittek a Bakó kertészetbe, ahol zajlott a kísérleti paprika termések válogatása és információinak gyűjtése. Ez alkalommal a számos paprika féléből csak a TV paprikákat szedték le. Egy hosszú állványnál 3 alkalmazott 1-1 mérleggel dolgozott. A termések növényenként elkülönítve lettek beszedve, annak az azonosító számával.
Számonként diktálták be a dolgozók az ügyvezetőnek a termések darabszámát, milyenségét, és a súlyukat, aki ezeket az analóg adatokat egy táblázatba bevitte. Később a számított adatokat a kísérlet vezetői számítják ki.

Ezzel letelt az első két napom a Bakó Kertészetnél Szentesen. Meggyőződésem, hogy ezek után jobban átlátom egy gazdálkodás igényét multifunkcionális gondolkodásra, a készségre, hogy egyszerre ezerfelé legyen képes figyelni a gazda. Nagyon sok új, érdekes és szerintem a jövőben számomra – is – hasznos információval gazdagodtam ez alatt a rövid idő alatt.

 

Abszolút pozitív élmény!

Nyomtatóbarát változat