Szent István Egyetem Fiatal Gazda Klub 2016.05.02.

László Anita
Nyomtatóbarát változat

1. előadó: Bucsi Tamás, talajtani szakértő Timac Agro
Téma: Precíziós tápanyag gazdálkodás

A Yield Service tápanyag-gazdálkodási program 2014-ben indult Magyarországon, már az első év átütő sikereket hozott. A program célja az eddigi megszokás alapú tápanyag-gazdálkodási gyakorlat helyett egy mérésen és szakmai tervezésen nyugvó tudatosabb növénytermesztés meghonosítása. A program minden segítséget megad a gazdálkodóknak egy okszerű, ezáltal környezetkímélőbb és eredményesebb tápanyag-gazdálkodási  kialakításához. A hazai általános gyakorlatban kultúránként alakítanak ki tápanyag-technológiát megtervezett költségen. Viszont a táblák eltérő adottságait, a különböző talajhatásokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyja ez a szemlélet. A tervezett erőforrások táblánként eltérő, okszerű felhasználásával a termelés eredményessége is jelentősen javítható. Az egyik táblára feleslegesen kifizetett többletköltséget, a másik táblán okszerűen és eredményesen lehetne elkölteni, anélkül, hogy az összes költséget számottevően emelni kellene. A táblák adottságait figyelembe véve, vagy még precízebben a táblán belüli különbségek kiegyenlítésével hatékonyabban és eredményesebben gazdálkodhatunk. Ismerve a tábla adottságait optimális, ezáltal sokkal hatékonyabb tápanyagellátást valósíthatunk meg.

2. előadó: Vágó Barnabás
Téma: Gazdaságos húsmarhatartás
Klasszikus húshasznú tehéntartás egyetlen produktuma a választott borjú. Ezért az egy tehénre jutó árbevétel alacsony, ennek következményeként a húshasznú tehéntartás akkor gazdaságos, ha nagyon olcsó tartási és takarmányozási megoldásokat választunk. A húshasznú marhatartás másik alapvető feltétele, hogy minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Bár gyakorlati körülmények között nehezen megvalósítható, a cél évente egy tehéntől egy választott borjú. A húshasznú tehén 280-285 napig vemhes, így ha 365 naponként 1-1 borjút várunk, a tehénnek 80-85 nap áll rendelkezésre az involucióra és a vemhesülésre. A húshasznú marhatartás gazdaságosságának alapvető feltétele a borjúszaporulat. A tehenek és a borjak szempontjából egyaránt ideális a legelőn tartás. A húsmarhatartás alapja a gyep. A takarmányozásnak a tehén biológiai ciklusaihoz kell alkalmazkodnia.A magyar tarka fajta a XIX. sz. második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajtaátalakító keresztezéséből származik. A fajta kialakításában ezenkívül az itt élő egyéb fajták és tájfajták pl. bozderes, holland lapály stb. is részt vettek. A fajtaátalakítás több évtizedig tartott, és lényegében véve csak az elmúlt évtizedekben fejeződött be.A fajtaátalakító keresztezést, ezzel a magyar tarka fajta kialakítását elsősorban az indokolta, hogy a tejtermeléssel és hústermeléssel szemben támasztott növekvő igényeket az őshonos fajta már nem tudta kielégíteni, az igaerő-hasznosítás jelentősége pedig a szarvasmarha-tenyésztésben fokozatosan háttérbe szorult.A magyar tarka fajta nagyfokú változékonyságából adódóan a két világháború közötti időben világrekorder tejtermelő egyedek is kerültek ki a fajtából. (A 171 Dáma tejtermelése 357 nap alatt 19 669 kg tej, 695,5 kg tejzsír, 26 Auguszta éves tejtermelése 12 707 kg tej, 767,5 kg tejzsírral, 6,04 % zsírtartalommal ) A magyar tarka fajta tejelése kevésbé gazdaságos, és iparszerű tejtermeléshez nem alkalmazkodó jellege miatt már az 1950-es években keresztezések kezdődtek. Ezek között szerepelt 1952-től a kosztromaival, a dán vörössel, a borzderessel és más fajtákkal való keresztezés is. Az ezekkel létrehozott tenyészetek szintén csak mérsékelten voltak alkalmasak a szakosított tejtermelésre, ezért többnyire keresztezésre kerültek korszerűbb fajtákkal.

Nyomtatóbarát változat