Két nap Hajdúdorogon

Éva Zsolt
Nyomtatóbarát változat

Éva Zsoltnak hívnak és idén először veszek részt az AGRYA Vidék Kaland Hivatásos programban. A Szent István Egyetem Mezőgazdasági mérnök képzésen folytatom tanulmányaimat első éves levelező hallgatóként. A programról az egyetem útján a tanulmányi rendszerben kiküldött levélből értesültem. A meghallgatás után hamarosan értesítettek és tudatták, hogy Hajdúdorogra Szakál Ottóhoz kerülök. A családi gazdaság tejelő szarvasmarha tartással és  növénytermesztéssel  foglalkozik, az első két napom a szarvasmarha tartás megismerését szolgálta.
A Szakál Tanyára június 16.-án érkeztem reggel 8 órára. Ottó először bemutatta családját majd tettünk egy rövid sétát a telepen, ahol láthattam, milyen szempontok szerint vannak elkülönítve az állatok, illetve elmesélte nekem, a gazdaság kialakulásának útját. Ezután Ottót egyéb teendői szólították ezért engem a telepen dolgozó alkalmazottjára, Albertre bízott. Reggeli után felsepertük az istállók etetői előtti teret, ahová az állatok evés közben kilöknek némi takarmányt, majd a borjak ellátására került sor, ők lucernát és vizet kaptak. Eközben Albert rengeteg információval szolgált, elmondta kinek mi a fő feladata, azaz hogy külön-külön ember végzi az etetést, a trágya eltolását a gépek javítását, a fejést, de persze távollét esetén egymást is helyettesíteniük kell, illetve ezeken a mindennapi és tervezhető feladatokon kívül számos egyéb feladatot is el kell látniuk. Világossá vált számomra, hogy egy ilyen telepen az elvégzendő munka mennyiségét csak az emberi képzelet szabja meg. Emellett megismertem a telep és az ott dolgozók átlagos napirendjét, melyben állattartás révén napi ismétlődés van. Borjak etetése után a két bika etetése következett, majd láthattam egy inszeminálást is, ami szintén hozzá tartozik a napi élethez. Ezután ebéd következett, melyről Ottó felesége gondoskodott. A telepen a fejést hajnali fél kettőkor illetve délután fél kettőkor végzik, így ebéd után ez következett. A fejést mindig István végzi, aki már régóta a telepen dolgozik, a fent megjelölt időben mindig ő érkezik. A fejésre szánt tehenek istállói a fejőház mellett vannak, és három részre különülnek el hozam szerint. Fejés előtt kihajtják őket a fejőház elé, és hatosával terelik be őket a fejőgép két oldalára, így egyszerre összesen 12 tehén fejése történik. István jóvoltából kipróbálhattam a fejőgép megfelelő részeinek felhelyezését a tőgynegyedekre. Látnom kellett, hogy nem megy olyan rutinnal, mint neki. A nap a gazdaságban számomra a fejés utáni vacsorával ért véget. Szállásomról a Szakál család gondoskodott Hajdúnánáson egy csárdában, ahol minden adott volt a pihenéshez.
Másnap reggel fél hatkor érkeztem a telepre, és még éppen üdvözölhettem a távozó éjszakai ügyeletest. Ezután a láthattam a takarmány bekeverésének és kiszórásának, valamint a trágya eltolásának menetét, azaz a telep reggeli napirendjének főbb momentumait. A reggeliről ismét Ottó felesége gondoskodott, csak házi alapanyagokat használva. Az ízük egészen más, mint a boltban vásároltaké. Megkóstoltam a tejet is, ami nagyon finom, de a gyomromnak még kicsit szokatlan. Ezután tehenek behajtása következett az egyik istállóba a gazdaság mellett elmenő út túloldaláról, az ellés előtt álló tehenek kiválogatása céljából. Inszeminálást hármat is láthattam kedden és megismerhettem a daráló gép működését is.  Látogatásom az aznapi ebéd után ért véget, egyéb teendőim miatt a fejést már nem vártam meg. A gazdaság minden tagja nagyon segítőkész volt a látogatásom alatt, állandó kérdéseimre türelmesen válaszoltak. Az ellátásom pedig Ottó és felesége jóvoltából több volt, mint bőséges. A következő látogatásra várhatóan július elején kerül sor, a lucerna betakarítását figyelhetem meg. A programot csak ajánlani tudom, a gyakorlatban látottakat elméletben átadni szinte lehetetlen lett volna.

Nyomtatóbarát változat