Úktikosi kalandozás

Péter Kornélia
Nyomtatóbarát változat

Az idei gyakorlatomat Újtikoson, Nagy Péter gazdánál töltöm/töltöttem. Ő és a családja juhokkal foglalkozik.

Pénteken reggel kicsit álmosan indultam Gödöllőről, bár a tavalyihoz képest most egészen rövid út állt előttem. Az egészen kellemes vonatozás után Nyékládházán várt rám Péter. Innen autóval folytattuk utunkat a faluig.

Szállásom az egyik helyi gazdálkodó vendégházában volt, ami egy tejcsarnokból lett átalakítva. Lepakolás és gyors átöltözés után már indultunk is a tanyára, mely a falu határában található meg.
Először sétáltunk egyet, Péter megmutatta az épületeket, gépeket illetve bemutatott az éppen jelenlevő alkalmazottaknak is.

 

Négy hodályban tartják az állatokat, innen mennek ki a legelőre reggelente.
A géppark elég vegyes, vannak egészen új gépek is azonban a régieket is megtartják, hiszen megfelelő karbantartás mellett ezek is elvégzik a rájuk szabott munkákat.
Körül-belül 400 jószág található meg náluk, a bárányokkal és vemhes állatokkal együtt. Fajtájukat tekintve Suffolk, Merinó  és Il de france bélyegeket mutatnak. Jelenleg igyekeznek az állományt egységessé tenni, a suffolkra jellemző tulajdonságok hordozóit háttérbe szorítani, mivel ez a fajta kevésbé bírja a száraz, homokos talajt és a viszonylag kevés csapadékkal járó nyarakat.
A juhok mellett háztáji állományban néhány sertést,marhát és baromfit is tartanak a telepen.
Az állatoknak szükséges takarmányt maguknak termelik meg a hozzájuk tartozó közel 300 hektáros területen, többek között kukoricát, napraforgót és búzát termesztenek.
Legelőik egy részét kaszálják, ebből télire készítenek tartósított takarmányt az állománynak.

A körbe vezetés után került sor az ebédre, melyről Peti anyukája gondoskodott. Az igazán finom házi sült hurka-kolbász után belevetettük magunkat a munkába. 

Délutánra a kukorica műtrágyázása volt tervben, pétisót használtunk. Munka közben megtudtam, hogy a környéken többen is foglalkoznak juhokkal, a szomszéd településen Peti unokatestvérééknek van egy telepük. A munka végeztével még ellenőriztük, hogy megérkezett-e az éjszakás juhász,ezután már csak a vacsora volt hátra.

Az esti slambuc sütés során megismerkedhettem Peti egész családjával. Rengeteg történet és tapasztalat elmesélése során meggyőződhettem arról, hogy egy igazán közvetlen és jó kedélyű család mindennapjaiba csöppentem bele.

A következő 2 napban az állatok gondozásából is kivehettem a részemet. Igaz a reggeli fél 5-ös kelés eléggé megviselte a 10-11 óráig szunyókálni szokó szervezetemet, de ettől eltekintve nagyon élveztem bármit is csináltunk. A nap az állatok legelőre kiengedésével majd a takarmány kiosztásával kezdődött.  Ezután ellenőriztünk az újszülött és pár napos bárányokat,hogy megfelelően fejlődnek-e illetve az anyjuknak van-e tejük.
A nagyobb bárányok, míg az anyjuk eszik a bárány óvodába kerültek bezárásra. Kiengedésükkor nagy sivalkodással keresték anyjukat s viszonylag rövid idő alatt meg is találták azt.
Napközben átnéztük az állomány legelőre ki nem hajtott részét, hogy a lábvég problémás állatok megfelelő kezelésben részesülhessenek.  A szakszerű sántázást a juhászok végzik. Egy speciális késsel eltávolítják a sérült részeket, megtisztítják a körmöt. Majd ezután megfelelő formájúra alakítják s végül fertőtlenítő spray-vel fújják be illetve megjelölik az állat hátát. Ezután pár napig figyelik az állatot,hogy javul-e a sérülése.

A harmadik nap végén eléggé elfáradtam, de a következő találkozás reményében szálltam fel a Budapest felé tartó gyorsvonatra és kissé rémülten vettem elő a jövő héten megtanulandó vizsga anyagokat.

Összességében nagyon hasznos és tartalmas 3 napot töltöttem el Petiéknél. Sok gyakorlati és még több elméleti tudást szereztem és tavalyi véleményem, mely szerint ennek a programnak a legnagyobb haszna, hogy a valós problémákkal,előnyökkel és kihívásokkal szembesíti a hallgatókat ismét megerősítést nyert.

Nyomtatóbarát változat